Enter Shikari: A Flash Flood of Colour
B
Várakozások: Az Enter Shikari előtt könnyű értetlenül állni. Hardcore? Dubstep? Emo? Trance? Rave? Metál? Leginkább mindegyik. A Limp Bizkit, a Korn, a Linkin Park öröksége, a modern közönség igényeihez igazítva. A műfajnak neve nincs, pedig kaphatna valami jópofát, mint mondjuk a Horse The Band-féle nintendocore, vagy a punk, ska, drumandbass egyveleg riotstep. Az énekes Rou Reynolds mellékesen DJ (DJ Rout néven fut), de a dobos is hasonló babérokra tör mellékállásban, tehát nem meglepő ez az egész katyvasz. Mi is szeretjük őket, gyakori látogatók Magyarországon, legutóbb szeptemberben jártak nálunk az A38-on. Fennállásuk kilencedik éve óta ez mindössze a harmadik nagylemez, de a zenekarnak nagyon komoly tábora van, és borítékolható, hogy az A Flash Flood Of Colour nem lesz bukta.
Eredmény: Amit az Enter Shikari eddigi évek során előadott azt leginkább a kategorizálhatatlan jelzővel lehet jellemezni, ez pedig a szóban forgó album meghallgatása után csak jobban erősödik. Továbbra is megy a szinti, sokkal erősebb az elektronikus vonal, Rou már nem engedi el annyira a hangját, kevesebb a kiabálás, kevesebb a karcos, régi jó darálós rész. A szövegekből, és nem mellesleg magából a zenéből is a manapság egyre trendibb, a rendszerrel szembeni ellenállás, valamint a "jelen generáció meg fogja váltani a világot" életérzés árad, egyfajta punkos attitűd. A szövegek ugyanakkor nem túl mélyenszántóak, cselekvésre buzdítják a hergelésre vágyó fiúkat-lányokat, de ez leginkább kimerül néhány egyszerű frázisban, Afganisztánnal vagy a korrupcióval kapcsolatban, de néha egy laza "Fuck all borders and fuck all boundaries. Fuck all flags and fuck nationalities" is elég. Van viszont itt humor is a sok komolyság között. Például ahogy Rou egyre jobban hergeli magát, a hetedik szám (Gandhi Mate, Gandhi) közben elszakad a cérna, a zene megáll, a többiektől pedig kap egy "Calm the fuck down"-t, de ezenkívül is vannak még apróbb kikacsintások. A szövegelések egyszerűségén mondjuk senki sem fog kiakadni, mert a circle pit-ben darálódva, vagy a fesztiválon éppen a koncert közelében részegen unatkozva ez úgy sem érdekes: az Enter Shikari vérbeli koncertzenekar. A zenével magával pedig minden rendben, ügyesen keverik a stílusokat; jól áll nekik a súlyos hardcore a Warm Smiles...-ban, vagy a kicsit rave-es Arguing With Termometers, ami pedig a legszebb, hogy az éles váltásokat is megoldják hiba nélkül. A lendület a lemez végéig kitart, a záró Constellations lett egyedül lágyabb (oké a Stalemate sem túl feszes tempójú, és igazából a legkevésbé emlékezetes is), de ügyesen tesz pontot a történet végére. Az album egy felturbózott, üvöltözős Pendulumnak is tűnhet a felületes szemlélőnek, de azzal ellentétben mégis kerek egésszé válik a végére, aminek érdemes adni egy esélyt, ha nyitott vagy az újszerű elektronikus zenére. Annak ellenére, hogy ez már inkább egy változatos, átgondolt, egységesebb elektronikus lemez hangyányi metállal átitatva, mintsem hardcore, trance betétekkel, a régi fanok sem fognak csalódni.
Kinek ajánljuk: Akik szeretik az angolosan kicsavart dubstepet, vagy csak szeretnék tudni, mi az. Hardcore vagy metál fanok inkább kerüljék. (KG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése