egy versem

EGYSZER VOLTAM,
MÉLYSÉGES ÁLOMBAN,
S TÖRTÉNT,
MI ÖRVÉNYT
KAVART ELMÉMBEN,
S ALVADÓ VÉREMBEN.

ÁGYBAN FEKVE,
TELJES TESTTEL REMEGVE
MEGLÁTTALAK,
S AKARTALAK,
SIMOGATTAM KIHŰLT
TESTED...

FÖLÖTTEM ÁLLTÁL,
ÉN HEVERTEM LÁBADNÁL,
MEGALÁZTÁL,
MAJD MEGSZÁNTÁL,
UGYAN NEM ÉLTÉL,
ÍGY AZTÁN NEM IS FÉLTÉL.

KEDVES VOLTÁL,
MAGAD MÓDJÁN,
MERT ELENGEDTÉL,
S MEG NEM MÉRGEZTÉL,
ÉLVE TÁVOZTAM ÁT
A MÁSVILÁGRA,HOL MINDEN
ÉBREN VÁRT...

2.

A PÁRHUZAMOSOK
ÖSSZEÉRNEK,
TOMPULNAK
A FÉNYEK,

A TÁRGYAK
ÁTLÁTSZÓVÁ
VÁLNAK,
HOMÁLYOSSÁ,

SZEMEIM ÉGNEK,
TESTEMBEN
ZSIBBADÁST ÉRZEK,
TALÁN LÉTEZEK...

3.

TÖRHETETLEN HANGOK,
SEJTELMES FOSZLÁNYOK,
UTCAI ROSSZLÁNYOK
ZAJAIT HALLOM.

PORBA DUGNÁM FEJEM,
HA MÉG LENNE NEKEM,
TESTEM EGÉSZE MEGREPEDT,
MINT A HANGOK EGYKOR FEJEMBEN.

LÜKTETŐ FÉMKERÍTÉSEK,
CSÖRÖMPÖLŐ SZILÁNKOK
ZAVARNAK MINDEN IRÁNYBÓL,
MAGAMHOZ MIKOR TÉREK?

4.

KÖR KÖRBE ROGY,
NÉZEM MÍG
HELYÉN CSAK EGY FOLT
MARAD,S VAKÍT
MÉLYSÉGES LÉNYEGÉVEL,
MISZERINT
ÉLJÜNK ÉSSZEL,
S NÉMI FÉKKEL,
NEHOGY ARRA ESZMÉLJÜNK,
HOGY EZT
ÉPPHOGY CSAK TÚLÉLTÜK...

KÖR KÖRBEROGY,
S FÉLEK
SOSEM LESZ VÉGE,
HIÁBA MINDEN
ÓVA INTÉS ÉS
FIGYELMEZTETÉS,
MAGAM IS ROSSZ VAGYOK,
S AZ IS MARADOK,
TENNÉM,
HOGY MESSZIRE FUTOK,
DE SEHOVA SE JUTOK,
MERT MAGAMRA TALÁLOK
BÁRMERRE IS BÚJOK....

5.

EGY TÁNC,
EGY ÖRÖK TÁNC,
MI ENGEM VÁR,

EGYLÁNY,
EGY CSODÁS LÁNY,
LESZ BENNE TÁRS,

MÉG VÁR,
MÉG SOKAT VÁR,
MÍG ELÉREK HOZZÁ,

EGY ÉLET,
CSAK EGY ÉLET,
S TÁNCOLOK VÉLED...

6.

HELLYEL-KÖZZEL
TALÁLKOZTAM
VÉRFERTŐZŐKKEL,
NOMEG ERDŐ SZÉLEN
KÉRŐDZŐKKEL,

ÉRDEKES VOLT,
DE NEM,MINT MIKOR
HERINGET KAPARTAM TITKON
MIT MEGENNI MÁR NEM BÍRTOK,
S EZT TUDVÁN
ENGEM TÁN
MÁR TÖBBÉ EMBERNEK
NEM HÍVTOK,
INKÁBB CSAK
TARTOTOK EGY
ADAG BÉLSÁRNAK,
KI KELLEMETLEN
ÖRÖKKÖN CSAK FRÖCSÖG,
S HANGJA MINT
ZABOLÁZATLAN TÜCSÖK,
KI FŰ MÉLYÉN
AZT SEM TUDJA
HOGY ÉL-E MÉG,
VAGY HAL-E,
BÁR NEM VÍZBEN ÉL
VIDÁMAN MÉGIS ZENÉL,
TESTE PIKKELYTŐL MENTES,
S FOGLALKOZÁSA NEM HENTES,
HANEM BENNFENTES
ERDŐ LAKÓ
BANDATAG,
KI NEM EGY KAGYLÓ
ÉS CSAK NEM IS HALLGATAG,

ÉGRE NÉZVE
NÉHA FÉLVE,
PLACENTÁK REPÜLTEK
EGÉSZEN MÉLYEN,
ÁLTALÁBAN DÉLBEN,
HÉBE-HÓBA
SEGÍTSÉGET KÉRVE,
KOTORJAK,
HOGY NE SZÁLLJANAK LE
A HIDEG HÓBA,
MERT AZ NEM MÓKA,
HA FELFÁZIK
A MÉHLEPÉNY,
S GYEREKEK
SZÜLETNEK KERGÉN,
AVAGY FERDÉN,

NADE MÁRA
EZ IS MEGOLDÓDOTT,
MERT EGY ORVOS
ARRA KÓDORGOTT,
S ENGEM MENTEN
BENYUGTATÓZOTT,
S ÉRTEM GYORSAN
ROHAMKOCSIT HÍVOTT...

7.

Tarthatatlan
monotónia,
tagbaszakadt
testben.

Szende szemmel
mellém vágyik,
ismeretlen
végzetem.

Félre nézek
s a falak
bújnak
szépen lassan,

Sótól fehérlő
beton repedések,
belülről emésztő
rossz felismerések.

Fáradt kegyetlenség,
évülő újak,
dolgos kezek,elmék
egyre csak kopnak.

Távolba látó
örökmozgó,
időtálló
korrózió.

Félrecsúszott
szagos arcok,
meghurcoltatok.

Vékony sötét,
széles körték,
gyötörték
szívem sokan,
porba hulltam
nem kapaszkodtam,
minek is?
Villogó nyilak,
olvadt városok
zengő hidak,
Hidd el,
jártam ott,
nagy ára volt,
megtapadtam,
helyre nem hoz
de nem is visz,
csak tébolyt okoz
ami unalmas már,
megszokott,
és csonkítottan
rusnya.

Pudva,dudva,
homlokomra írva,
vélük életet
elszenvedve,
Célt nemtalálva,
kábán állva,
várok a
holnaputánra.